Segédanyag Róma történetéhez

Római történelem - fogalmak –
patrícius	az ókori római társadalom előkelő nemzetségének tagja.
plebejus	az ókori római társadalomban az elszegényedett nemzetség-tagokból és betelepedettekből kialakult réteg tagja.
konzul	Róma élén álló, évente választott két fő tisztségviselő.
néptribunus	a plebejusok érdekeit védő választott tisztségviselő az ókori Rómában.
szenátus	a legfőbb hatalommal rendelkező testület az ókori Rómában, a köztársaság korában irányította a várost.
provincia	római alávetett tartomány az ókorban.
veterán	kiszolgált katona az ókori római hadseregben, aki leszerelés után földet, pénzt kapott.
legio	a római hadsereg legnagyobb önálló egysége. Létszáma 6000 fő volt.
helytartó	a római provinciák élére kiküldött állami megbízott, aki általában már konzulviselt férfi volt. Ő képviselte ott a legfőbb római hatalmat.
limes	a Római Birodalom védelmi rendszerrel megerősített határa.
amfiteátrum	kör alakú épület az ókori rómaiaknál; a gladiátor-és állatviadalok megtartására szolgált. Leghíresebb amfiteátrum a római Colosseum.
barbár	a rómaiak a határaikon túl élőket nevezték így.
villa	a vidéki nagybirtok központja a római korban, amely a legkülönfélébb építészeti kellékekkel el volt látva (padlófűtés, hideg-meleg medence, stb.)
evangélium	görög szó, jelentése örömhír. Krisztus életének, halálának és feltámadásának története, illetve az ezt elbeszélő bibliai könyvek neve.
apostol	Jézus 12 tanítványának elnevezése, őket választotta ki a hit terjesztésére.
vértanú	a hitük mellett kiálló keresztények, akiket a császári hatalom kivégeztetett. Őket más szóval mártíroknak nevezzük.
püspök	az egyházmegye főpapja és felügyelője a keresztény egyházban. Az ókorban egy-egy városközösség élén állt püspök.
államvallás	olyan vallás, amelyet az állam előnyökben részesít a többivel szemben.
népvándorlás	Ázsiából kiinduló, Európát érintő nyugati irányú népmozgás, amelynek során a vándorló népek új hazát kerestek maguknak.

- nevek -

Romulus                      Róma mondabeli alapítója, Mars isten egyik fia. Nevéhez köthető a város benépesítésének mondája is.

Remus                          Romulus ikertestvére. Miután a jóslatok alapján testvére nyert jogot a város alapítására, a városfalak kigúnyolása miatt megölték.

Hannibál                      pun hadvezér, a második pun háború egyik vezetője. Nevéhez számos itáliai győzelem köthető, mégsem tudta kiaknázni a lehetőséget, s végül Kr. e. 202-ben Záma mellett legyőzte P. Cornelius Scipio.

Scipio                            római hadvezér a Kr. e. 3. században. A második pun háborúban Hannibál legfőbb ellenfele. A zámai győzelem után a punok legyőzése miatt a szenátus az Africanus melléknevet adományozta neki.

Spartacus                     trák katona, majd gladiátor a Kr. e. 1. században. A legnagyobb római rabszolgafelkelés vezetője. A felkelés végén a Via Appián feszítették keresztre több ezer társával.

Julius Caesar               római államférfi és hadvezér a Kr. e. 1. században. Gallia meghódítása mellett a legnagyobb polgárháború is az ő nevéhez köthető. Diktátori címe miatt Kr. e. 44-ben orvul megölték.

Marcus Antonius        római hadvezér a Kr. e. 1. században. Julius Caesar halálának egyik megbosszulója. A birodalom keleti felében vívott háborúkat, majd Augustusszal való összetűzése után Egyiptomban öngyilkos lett.

Augustus                      római államférfi, az első római császár (Kr. e. 27-Kr. u. 14.). A római béke és a császári jogkör kialakítója. Uralma alatt hódították meg Pannóniát is.

Neró                              római császár a Kr. u. 1. században. Főként őrült voltáról és kicsapongásairól hírhedt uralkodó. Nevéhez köthető az első nagy keresztényüldözés is.

Trajanus                       római császár a Kr. u. 1-2. század fordulóján. Uralkodása alatt érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését.

Livius                            római történetíró a Kr. e. 1. században. 152 könyvben írta meg a rómaiak történetét a város alapításától kezdve koráig. Fontos forrás a korról.

Tacitus                          római történetíró a Kr. u. 1. század végén. Augustus uralkodásától Neró haláláig számol be a császárság történéseiről.

József                            Jézus Krisztus apja.

Mária                            Jézus Krisztus édesanyja.

Heródes                        Júdea királya Jézus Krisztus születésekor. Ő rendelte el a betlehemi gyermekmészárlást, melynek hírére József és Mária a kis Jézussal elmenekültek Egyiptomba.

Jézus                             a Megváltó. Augustus és Tiberius császár uralkodása alatt Júdeában tevékenykedő tanító, akit később a kereszténység nagy tisztelettel övezett.

Szt. Péter                      Krisztus első „helytartója”, tanításának örököse, a 12 apostol egyike. A keresztény hagyomány őt tartja az első pápának is.

Szt. Pál                          zsidó származású római polgár a Kr. u. 1. században. A keresztények üldözése után egy jelenés hatására a keresztények egyik apostolává vált. Alakjához köthető az egyház tényleges megalakulása és pogányok közt való terjedése.

Diocletianus                Kr. u. 3-4. század fordulóján uralkodó császár. A birodalom 3. századi válságát a társcsászárság és más újítások bevezetésével oldotta meg. Személyéhez köthető az egyik legnagyobb keresztényüldözés is.

Constantinus               Kr. u. 4. század elején uralkodó császár. Kr. u. 313-ban engedélyezte a keresztényeknek is a szabad vallásgyakorlatot. Új birodalmi fővárost is alkotott Keleten (Konstantinápoly), élete végén maga is keresztény lett.

Attila                             hun uralkodó a Kr. u. 5. században, az „Isten ostora”. Alatta érte el a Hun Birodalom a tetőpontját, s az 5. század közepén folyamatosan zaklatta a nyugati birodalomrészt. Halála után birodalma szétesett.

- évszámok -

Kr. e. 753.                      Róma alapítása

Kr. e. 510.                      A köztársaság kor kezdete Rómában

Kr. e. 218-202.              A II. pun háború

Kr. e. 44.                        Julius Caesar meggyilkolása

Kr. e. 27 – Kr. u. 14.     Augustus császársága

Kr. u. 313.                     a milánói ediktum – Constantinus császár engedélyezi a keresztény vallásgyakorlatot

Kr. u. 395.                     a birodalom két részre bontása

Kr. u. 476.                     a nyugati birodalomrész felbomlásának kezdete – az ókor vége